, KÖNNYÜSÉG, (könny-ű-ség) fn. tt. könnyüség-ět, harm. szr. ~e. Általán tulajdonság, melynél fogva valamit könnyünek mondunk. V. ö. KÖNNYÜ. Különösen 1) Valamely test nehézségének, sulyának kevessége. Pehely könnyüsége. 2) Tulajdonság, melynél fogva valami látszatos erőködés nélkül mozog. Lábak könnyüsége a járásban, tánczban. Nyelv könnyüsége a beszédben. Nagy könnyüséggel irni, rajzolni. 3) Tulajdonság, midőn valaki nagyobb fáradság nélkül képes valamit végrehajtani. Könnyüség bizonyos kézi munkákban. Fogalmazási, eléadási könnyüség. 4) Ügyesség, mely által valaki úgy tünik elé, mintha az illető működés semmi mesterségébe, tanulásába nem kerűlt volna. Könnyüséggel lovagolni, tánczolni, társalogni.