, (latinul: cuminum, cyminum, németül: Kümmel, hellénül: κυμινον, arabul: kamum, kemum, kamin, törökül: kiemmun, héberül: stb.); fn. tt. kömény-t, tb. ~ek v. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Ernyősen virágzó növénynem, az öthímesek seregéből, és kétanyások rendéből, melynek hosszukás, tojásdad és rovátkos magvai erős illatuak. (Carum). Van kerti v. konyhakömény (carum carvi); és vadkömény, mely a mezőkön, réteken magában, azaz vadon terem. Magvait különféle ételekbe és italokba fűszerül használják.