, (köl-ü) fn. tt. kölü-t. Máskép külü, s megfordítva: lükü. Néhutt: kölyü. 1) Ütő készület vagy gép, mely törő kalapácsok által bizonyos testeket apróra zúz, milyenek az úgynevezett olajütők, olajtörők, melyek kender-, len-, tökmagból olajt ütnek; továbbá kenderkölük, melyek a már tilólt, de még pozdorjás kenderben az idegen részeket öszvezúzzák és eltávolítják. 2) Kézi malom. Valószinü, hogy eredetileg vagy lükü, azaz lökő, minthogy lökések által működik; vagy pedig buczkós, bunkós (gömbölyü alaku) végétől, minthogy az első értelemben ütésre főkép ez használtatik, vette nevét. Molnár Albert, és némely tájak szokása szerént jelenti a kerék sugarát is, de ez igazán külö v. küllő; l. KÜLŐ.