, KÖNIK, önh. m. könt. Székely tájszólás szerént mondják különösen a szilváról, midőn fölötte elérik, vagy a hóharmattól (dértől) megránczosodik. Megkönt a szilva, am. megránczosodott. (Kriza J.). Átv. ért. mondják vénülő korukban a leányokról is. Úgy látszik, hogy ez igének kö és gö-vel egyező gyöke alakutánzó, mely a tömöttséget, zsugorodást öszvehúzott ajakkal fejezi ki, pl. a köb, kög, köt, göb, göcs stb. szókban, valamint a rokon tö, csö gyök, töm, töpörödik, csöpörödik stb. igékben is.