, (köl-t-öz-ik) k. m. költöz-tem, ~tél, ~ött, par. ~zél. Törzsöke költ, mely am. kelővé, menővé tesz; ebből gyakorlatos öz képzővel lett a visszaható értelmü közép ige, költözik, azaz mintegy önmaga által kelővé, menővé lesz, vagyis előbbi lakhelyről egy másikra megy, hogy ott akár ideiglen, akár állandóan megtelepedjék. Hasonló képzésü: öltözik, változik, az ölt, vált törzsekből. A házatlan városi lakosok gyakran költöznek egyik házból a másikba. Városból falura, faluról városba, egyik vármegyéből a másikba költözni. Idegen országba, más világrészbe költözni. Általköltözni a tengeren. Magyarországba sokféle népek költöztek be. Kiköltözni egy szabadabb hazába. Visszaköltözni az elhagyott országba. Mondják különösen bizonyos állatokról, melyek az évnek csak némely részeit töltik egy tartományban, a többi időre pedig máshová vándorlanak. A fürjek, gólyák, fecskék tavaszszal hozzánk költöznek, őszszel pedig elköltöznek tőlünk.