, (kap-kod-ás), fn. tt. kapkodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, midőn valami után gyakran kap, nyúlong valaki, vagy midőn ezt többen teszik. Különösen midőn sietve hirtelen akarunk holmit elvinni, elhordani. Volt az bezzeg kapkodás, midőn az ellenség közeledett. Jelent szeleverdi, hebehurgya munkát is. Vigyázva legények, nem ér ez a kapkodás semmit.