, fn. tt, kantus-t, tb. ~ok, harm. sz. ~a. Ujjas, hosszu felső ruha, milyet némely vidékeken a nők amugy pongyola gyanánt magukra öltenek. Kantes alatt réz (rongyos) a pendely. Gúnyvers. Igy nevezik néhutt a gyermekek hosszu zubbonyát is. Vékony hangon: köntös. Megegyezik vele a méd-persa-hellen χανδος; törökül: kontos. V. ö. KANKÓ.