, elvont gyöke kápol, kápolódik szóknak; azonos háp v. sáp gyökkel, mint a récze hangjával, innen kápol átv. ért. am. kiabálva korhol. Több idegen származatu szókban is eléfordúl, mint kápa, káplán, káplár, kápolna, káposzta, káptalan, amidőn ezekből magyarázandó pl. kápa, káposzta, káptalan szóknak a caput szó vétetik alapul. A káprázik ige nem ide tartozik.