, (köl-t-e-mény) fn. tt. költemény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Megvető ért. koholt hamis hir. Ez merő költemény, egy igaz szó sincs benne. Költeményekkel ámítani a közönséget. 2) Nemesb ért. a képzelő tehetségnek műve, mely az egyénileg alkotott eszményeket, s belérzeményeket szóbeli v. zenei előadás által mintegy megtestesíti, s elétünteti. Lantos, vitézi, drámai, oktató költemények. Népies, egyházi költemények. Ó kori, közép kori, regényes költemények. Zrinyi, Kísfaludyak, Vörösmarti Mihály, Petőfi Sándor költeményei. Zeneköltemény.