, (köl-t-ész-et) fn. tt. költészet-ět, harm. szr. ~e. 1) Müvészet, mely költemények szerzésével foglalkodik, valamint azon szabályok öszvege, melyeket a költésznek müvei szerzésében követnie kell. Költészetre hajlamot, képességet érezni. Az ifjakat költészetre oktatni. Költészetet gyakorolni. Az oskolai rendszerben a költészetnek különös osztályt állítani. 2) Költemények öszvege. Hellenek, rómaiak költészete. Magyar nép költészete. 3) Költői müvészet, mely az arra hivatottat lelkesíti, hogy a valót eszményesitse.
"Derits szép álmokat örökzöld tavaszról
Óh költészet! nekem."
Arany J.