, (köl-cs-ön-ös) mn. tt kölcsönös-t v. ~et, tb. ~ek. Átv. ért. viszonyos, ami a hatásnak rokon hatással felel meg, tehát ami mintegy kel megy az egymással öszveköttetésben levők között. Kölcsönös bizalom, szeretet. Kölcsönös szolgálat. Kölcsönös figyelemmel, jó indulattal viseltetni egymás iránt. Kölcsönös jótétemény, igazság. Kölcsönös integetésekkel jelet adni, öszvebeszélni.
"Most hogy hozzánk bejött kölcsönös czifraság,
A szín megmaradott, eltünt a valóság."
Orczy.
Ellentéte: egy oldalú, nem viszonozott. V. ö. KÖLCSÖN, (1).