, (köl-t-és) fn. tt. költés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Cselekvés, mely által valakit nyugalmas vagy alvó állapotából mozgásba hozunk. 2) A tojásban rejlő ivadéknak életre hozása. 3) A gabonának csiráztatása, és ezen csirázott anyaggal készített édesféle eledel, melyet máskép szalados-nak vagy édeské-nek hivnak. A katholikus magyar nép egyik böjti eledele. 4) Hirkoholás. 5) Nemesb ért. a képzelő tehetség működése, melynél fogva költeményeket hoz létre. V. ö. KÖLTEMÉNY. 6) Pénznek kiadása, forgalomba bocsátása. V. ö. KÖLT.