, (köl-t) 1) Az elavult köl (azaz kel) multja, s azt jelenti, hogy azon bizonyos iromány, illetőleg levél, okirat stb. melyre vitetik, vagyis mely aláiratik, kiadatott, kibocsáttatott. (Datum est, vagy est nélkül is). Költ Pesten, jan. 1. 1864. másképen: kelt. A régiek is mindkét alakban használták, pl. Szalay Á. 400. m. levele között 1, 2, 3, 4. levélben: költ (kewlth, keolth stb.); 9, 16, 19. levélben: kelt; eléjön adatott is, pl. a 8. levélben. 2) Ugyanazon igének mult részesülője, illetőleg melléknév. Tegnap költ hatósági rendelet.