, (köl-dök v. köl-d-ök, tájdivatosan: kődök, törökül: kuduk, göbek): fn. tt. köldök-öt, harm. szr. ~e. Széles ért. kerekded mélyedés vagy kidudorodás valamely ivded testen. Így neveztetik a boltozatban azon zárkő, mely kerekdeden kinyomúl. A kerekpaizson köldöknek mondják a közepén látszó kidudorodást. A burgonyának köldökeit teszik azon kis mélyedések, melyekből a csira kifakad. 2) Szoros és szokott ért. az emberek és állatok hasán azon kerekded mélyedés, melynek közepében az elmetszett köldökzsinór csomós vége vagyon. E szóban a kerekdedség alapfogalma rejlik, melyet a kö gyök fejez ki. Rokonok hozzá: kölődör, azaz csomóba, gömbölyüen öszvegyűrt tészta, gömböcz, gombócz, és a buczkót jelentő kölöncz, vastag hangon koloncz. Képzésre nézve olyan, mint: nyomdok, szurdok, szándok, undok, s a szemöldök második alkatrésze öldök stb.