, v. KÖLCSÖNY, (köl-cs-ön v. köl-cs-öny) nm. és fn. tt. kölcsön-t, tb. ~ök, harm. szr. ~e v. ~je. Valamint a külön (a kül gyökből) határzó is, mellék-, főnév is: hasonlóan a kölcsön; mindazáltal némelyek megkülönböztetés végett főnévül ny-vel ejtik és irják. Mint melléknév jelent visszatérités fejében adottat vagy vettet. Kölcsön pénzzel kezdeni a gazdálkodást. Kölcsön kenyeret enni. Kölcsön fával fűteni. A kölcsön korpát is meg szokás adni. (Km.). Mint főnév jelenti azon jószágot, melyet visszaadás fejében veszünk, vagy visszavevés föltétele alatt adunk. Százezer forintból álló kölcsön. Visszaadni a kölcsönt, melynek átv. értelme is van, s am. hasonló tettért hasonlót viszonozni. Valamit kölcsön fejében adni. Kölcsön helyébe kölcsönt adni. Haszonkölcsön. Kényszerkölcsön, állampénzügyi működés. Kölcsönt kölcsönnel v. kölcsönért (km.), máskép fánton fánt v. fánton fánttal. V. ö. KÖLCSÖN, (1), határozó.