, (köször-ű-l-et-len) mn. tt. köszörűletlen-t, tb. ~ěk. Amit meg nem köszörültek; tompa, életlen, simítatlan, darabos. Köszörűletlen beretva nem veszi le az erős szakált. A köszörűletlen kések, kardok nem fognak. Köszörűletlen erkölcsü ripők. V. ö. KÖSZÖRŰL. Határozóként am. köszörületlenül, anélkül hogy köszörülve volna.