, KÖNYÖRÜ, (köny-ör-ű) mn. tt. könyörű-t. Az újabban elvont könyör főnévből alakult melléknév, mint: gyönyörű, keserű, szomorú, szigorú, domború stb. Jelent oly személyt, kiben könyör van, ki más szenvedései iránt részvéttel viseltetik, s azokon, ha lehet, segít is, máskép: könyörületes. Könyörű szívvel lenni valakihez.