, (kömény-ěs) mn. tt. köményěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Köménynyel bővelkedő vagy tölt, vagy kereskedő. Köményes rétek, kertek. Köményes zacskó. Köményes tótok. 2) Köménynyel készített, fűszerezett. Köményes leves, pálinka, kenyér. A székelyek főnevül is használják (amidőn tárgyesete köményes-t, többese: ~ěk) köménymagos pálinka helyett. (Ferenczi János). V. ö. KÖMÉNY.