, elavúlt ige, melynek csak múlt ideje van még divatban költ, pl. Ezen levél folyó év első havában költ. Megfelel a latin datum, expeditum szónak, s kizárólag csak irományokról, jelesen oklevelekről használtatik, midőn azt akarjuk meghatározni rólok, mily időben adattak ki, és bocsáttattak azokhoz, kiket illetnek. Hangváltozattal am. a szokottabb kel, azaz megy, mozog, útnak ered. Amabból erednek: köl-t, költözik, költség, költemény, kölcsön, kölcsönöz, s valószinüleg: köles is. Ezeket l. saját rovataik alatt. Rokonságaira nézve l. KEL, (3).