, (köl-cs-ön) Határozó, mely az adásvevés azon nemét jelenti, melynél fogva valamit úgy adnak másnak, hogy a vevő azt bizonyos időig használván, vagy saját valóságában, vagy hasonló minőségében ismét visszaadja, pl. midőn valakinek ruhát, szerszámot, bútort, könyvet adunk kölcsön, azt ismét visszakivánjuk; ha kenyeret, lisztet, zsirt kérünk kölcsön, azt ismét kenyerül, lisztül, zsirul térítjük vissza; aki pénzt vesz fel kölcsön, rendesen kötelezi magát, hogy hasonló pénznemben fizetendi vissza. Kölcsön kérni, adni, venni. Ha ellenséget akarsz szerezni, legjobb kölcsön adni. (Km.). Itt az ön (on én) határozói képző jelenti az árt, melyen valamit adunk vagy veszünk, pl. Ingyen kapni valamit, am. incsen, azaz semmin. V. ö. INCS. Pénzen venni kenyeret, am. pénzt adni érte. Aranyon, ezüstön adni valamit, am. aranyat, ezüstöt venni érte. Ilyenek: forinton, garason, drága, olcsó áron stb. A kölcsön-ben a viszonzás alapfogalma van, és pedig azonos viszonozásé, mely szerént valami elkel, (elmegy) tőlünk, hogy ismét visszakeljen (visszajőjön, visszakerüljön). És így kölcsön adni valamit, am. visszavétel fejében adni; kölcsön venni am. visszaadás fejében venni. Gyöke köl egy a menést, mozgást jelentő kel-vel, melyből köl-t am. kelt, pl. felkölteni am. felkelteni valakit; kikölteni a csibéket am. kikelteni stb.