, (kök-ény) fn. tt. kökény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A csontármagu gyümölcsöt termő fák szilvaneméhez tartozó cserjefaj, (kökény tövis, prunus spinosa); ágai tövishegyűk, levelei körkörös láncsásak, gyümölcse apró gömbölyü, felálló, melyet szintén kökénynek hívnak. Egyik kökény, másik galagonya (km.), azaz vad mindenik. V. ö. KÖKÉNYSZILVA és KÖKÉNYTÖVIS. A köznép festő kökény v. hashajtó kökény-nek nevezi a varjútövist is. E szónak eredete kétfélekép magyarázható. Ha azt vesszük tekintetbe, hogy az érett kökénybogyók kitünőleg hamvaskékek, úgy látszik, hogy gyöke rokon a kék (törökül: gök, egyik tatárszójárásban: kők) szóval, honnan a szép sötétkék szemet kökényszemnek mondjuk; ezen értelmezés szerént ide tartoznék a violakék szinü kökörcsén is. V. ö. KÖKÖRCSÉN és KÉK. Ha pedig a gyümölcsnek igen helyes gömbölyü alakjára nézünk, ez azt gyaníttatja velünk, hogy a gömbölyüt jelentő kö gö gyökü szók osztályába tartozik.