, (kordé-ra) ih. 1) Veszendőbe, kárba, prédára. Kordéra ment keresete. 2) Tréfa gyanánt, semmibe. Kordéra veszi a dolgot. Nem kordéra (komolyan) mondom. 3) A régieknél: emlékezetben följegyezve (memoriter). A solosmákat mind kordéra eltanulá. Tihanyi cod. 303. l. Molnár Albertnél is. V. ö. KORDÉ.