, (könny-ebb-ség) fn. tt. könnyebbség-ět, harm. szr. ~e. Állapot, melyben az előbbihez képest könnyebben érezzük magunkat. Valakinek könnyebbségére lenni. Nagy könnyebbségére esett. Ne haragudj feleségem, könnyebbségedet keresem. (Népd.). Különösen enyhülés, melyet valaki testi vagy lelki szenvedésekben érez.