, (kő-fal) ösz. fn. Kövekből rakott fal, vagy melyet kősziklából vágtak ki, mint bizonyos térnek szélét vagy kerítését, pl. a kősziklába vágott pinczének falai. Kőfal ormózatja, párkánya, övezete, hevedere. Átv. ért. erős védelem, oltalom. Isten a mi kőfalunk.