, fn. tt. kög-öt, harm. szr. ~e v. ~je. Molnár A. és Calepinus szótárában am. a latin circus, circulus, s Lippainál: kerekudvar. Egyezik vele a héber khug (, am. circulus, orbis). Eredetére nézve azon kö, gö, kü, gü gyökelemü szók nemzetségébe sorozható, melyek kerekdedséget, gömbölyüséget jelentenek. Újabb időben egy-két iró a kör középpontja (centrum) értelemben kezdé használni.