, (kap-a), fn. tt. kapát, harm. szr. kapá-ja. A szántóföldek, szőlők, kertek mivelése körül használtatni szokott, különféle alaku, kurtább vagy hosszabb nyéllel ellátott vas eszköz, mely az ásótól abban különbözik, hogy a kapa nyele a lapátjával körülbelül egyenes szöget képez, az ásó nyele pedig a lapáttal egyenes vonalú. Kis kapa, nagy kapa. Két águ kapa, v. hajmakapa. Irtó kapa. Purháló kapa. Csákány kapa. Szőlő kapa. Tehén nyelvű kapa, melynek alja valamivel szélesebb. Téglakapa, melynek alakja a téglához hasonlít. Bele vágni a kapát a földbe. A kapát kapának, az ásót ásónak szokta ő nevezni. (Km.) Kapára termett. Kapakerülő.
"Én sem leszek heverő,
Kasza-, kapakerülő."
Népdal (Erdélyi J. vagy a Kisf. társ. gyüjt.).
Rokon vele a török csapa, hellén σχαϕος (ásd stb.) σχαπνη (ásó), tót kopa, a német Haue. V. ö. KAP, (1).