, elavult vagy elvont gyök, mely különféle értelmű származékokban fordulván elé különböző értelmekkel birhatott. 1) A kapa, kapál, kapás, kapacs, kapacska, kapar, kaparcs, kaparkál, kapircsál, kapirtyál szókban alapfogalom az ásás vájás, és az ezek által eszközlött nyilás, nyitás, és így egy fogalom alá tartoznak a nyilást vagy nyitást jelentő szókkal, milyenek aj, ajak, ajtó; akna; ás, áj, váj, vásik, stb. Ide tartozik a kapu is, mely nem más, mint nyilás az épületen, kerítésen vagy hegyek között. V. ö. KAPU. Tiszta tőgyökük a nyilt szájjal ejtett ă. Megegyezik velök a sínai kio (magnus ligo, effodere), a szláv kopa, kopati, a német lágyított hauen, Haue, a latin cavo, cavum, caverna, a hellen σχαπτω (ások), σχαπνη (ásó), χαπετος, (mely szintén σχαπτω-tól ered [Rost szókönyve] s am. gödör), σχαϕος (árok, odor, ásó stb.) "Die Bedeutungen graben und aushöhlen vereinigen sich in σχαϕος. (Curtius. Görög etymologia). V. ö. KAPA. 2) E következő szókban: kaponya, kapcza, kapta a mélyebb a (=å) rejtezvén, jelent valamely borítékot, takarót, s rokon a koponya, kopótyu, kopács szók kop, s köpű, köpeny szók köp gyökével.