, fn. tt. kápá-t. Egy a latin caput, német Kopf stb. szókkal. V. ö. KÉP. 1) A nyeregnek feje nyeregkápa. Kápára akasztani a kulacsot, tarisznyát. Kápába fogódzani. 2) Némely felöltő ruháknak, köpenyeknek, szüröknek csuklyája, melyet hideg, esős időben fejre szokás húzni, máskép: kámzsa, latinul capucium. Bársonyos szolgájok, fekete kápájok az apáturaknak. (Feddő ének a 16-d. századból.) A Nádor-codexben s Debreczeni legendás könyvben szintén.