, (köcs-ög) fn, tt. köcsög-öt, harm. szr. ~e v. ~je. Ha e három szót, köcsög, köcsöge és kücsög (szaruforma fejék az úri lovakon) összehasonlítjuk; azon rokonságot találjuk köztök, hogy mindenik kihegyesedő, csúcsosodó valamit jelent; ennél fogva a köcs gyökben különösebben az ö szűkké szorult, és csúcsos valamit jelent, mint maga az öszvecsücsörödött száj. Köcsög jelent tejes fazekat, de olyat, melynek alsó öble tág, a nyaka és szája pedig hosszukásan és szűken kinyúlik. Néhutt: bögyöke. Innen a hegyes tetejü kalapokat, milyeneket Nagyszombat vidékén viselnek, köcsögkalapoknak nevezik a szomszéd magyarok. Máskép: kěcsěg, tejes fazék.