, (kő-báb) ösz. fn. Kőből vagy kőben faragott kép, kőszobor, mely némely régi iratokban jön elé, s melyet némelyek hibásan kőláb-nak olvasnak.
"Ezt megmondván így tetete (tétete)
Hogy kőbábat szereztete,
Az piaczon felállatá,
És istennek hivattatá.
Lén mindennek parancsolat,
És nagy szörnyü halál alatt,
Hogy ki mint jobban tudnája,
Az kőbábat imádnája."
Katalin verses legendája. (Toldy F. kiadása. 11. l.).