, (köb-cz-ös, kiejtve: köpczös) mn. tt. köbczös-t v. ~et, tb. ~ek. Gyöke a gömbölyüt és tömört jelentő köb, melyből öcz képzővel lett köböcz, mint gömb gömböcz, gombó gombócz, melyekben az öcz ocz nem kicsinyező értelmü, hanem a minőséget jelentő ös os, ösz osz képzők módosulata; köbczös t. i. jelent oly embert, ki aránylag zömök, vaskos, tömött, izmos testtel bir. Köbczös legény, leány. A törökben kaba am. vaskos; nagy; durva (gros; grand; grossier). Egyébiránt a kiejtés szokottabban köpczös, minthogy a folytonos kimondásban a kemény cz előtt a szelid b is kemény p-vé változik, amiért rendesen így is irják; így lábtó szóban az általános kiejtés b helyett p-t hallat: láptó, hasonló okból.