, fn. tt. köb-öt, harm. szr. ~e v. ~je. Általán jelent öblös, gömbölyü vagy tömör alaku valamit, melyből köböl és köpczös (köbczös) erednek. Ide tartoznak a köpöly, köpü, köpücze, köpülő szintén öblöset, gömbölyüt jelentő szók. Mintegy lelke e szónak a gömbölyüt v. tömöttet jelentő ö. V. ö. Ö. A törökben kab am. edény (vase, vaisseau. Hindoglu). A köb mint önálló szó, ujabb korban jött ismét divatba, s mértani ért. jelent oly testet, mely hat hasonló nagyságu lap közé szorítva nyolcz egyenlő szöget képez. Megfelel neki a hellén-latin cubus. V. ö. KOCZKA. A köb ezen értelemben véve nem gömbölyü test, sőt igen is szögletes, de ez szintén helyes és eredeti jelentése, melyre részént az adott alkalmat, hogy a latin cubus gyökéhez hasonló, részént mivel a mértani köb is akármint forgassuk, mindig hasonló tömör alakban tünik elé.