, (koz-ma v. kosz-ma) fn. tt. koz-mát. 1) Tulajdonkép azon koszféle folt az ételen, mely az által támad, ha a füst igen meglepi, vagy a tüzes edénytől megpörkölődik, mely esetben kellemetlen kesernyés ízt kap, s ez szintén kozmának mondatik. Maga a jelentett dolog természete mutatja, hogy e szó erdetileg koszma a kosz gyöktől, t. i. az sz és z mint legközelebbi rokonok gyakorta fölcseréltetnek, különösen m előtt a keményebb sz lágyabb z-vé változik, mint csizma (am. csiszma) szóban is. 2) Férfi kn. Cosmas. Kozma és Demjén vértanúk.