, (kov-ály-og) önh. és gyak. m. kovályg-ott v. kovályog-tam, ~tál, htn. ~ni v. koválygani. Görbe utakon csavarog, ide-oda szédelegve jár. Különösen mondják a madarakról, midőn a levegőben különféle keringős mozgásokat tesznek. Kovályognak a hollók, varjak, kányák. Rokon a kóbog, kóbolyog, kóborog, kódorog igékkel. Mondják hosszan is: kóvályog. V. ö. KO, KÓ.