fn, tt. kozár-t, tb. ~ok. 1) Régiesen és idegen nyelvek után írva: Khozár. A magyar történelemben eléforduló népség neve, melyről Konstantin császár azt írja, hogy midőn a magyarok még Etelközben tartózkodnak vala, a szövetséges kozárok közt polgárháború ütött ki, minek következtében e nép egyik felekezete tetemes vérontás után legyőzetett, az életben maradtak pedig Etelközbe menekültek, hol a magyarokkal barátságra lépvén, kabarok-nak (azaz több történészeink szerént: kóborok-nak) neveztettek, (a sínai iróknál Deguignes szerént a khozár név: kósza, tehát úgy látszik, hogy "kozár" is csak kósza származéka). A kozár-kabarokról Konstantin azt mondja, hogy saját szójárásaik szerént beszéltek, de a magyarok másik nyelvét is beszélték, azaz amazok nyelve csak egyik (palócz) szójárása vala a magyar nyelvnek. Ugyaninnen származott, hihetőleg azok (Névtelen jegyző szerént: kunok) letelepüléséről 2) több helység neve is, ú. m. a Mátra mellékén: Kozárd, és Baranyában: Nagy-, Kis- és Rácz-Kozár. l. itt alább. V. ö. KÚN.