, (koty-v-asz-t) áth. m. kotyvaszt-ott, htn. ~ni v. ~ani, par. kotyvaszsz. Gyöke a nedv lotyogó hangját jelentő koty, melyből eredt a kotyu, kotyv törzsök, ebből pedig kotyvasz, kotyvaszt. Valamit hamarjában ételül öszvehabar, imígy-amúgy elkészít, dsamál; máskép: kotyfol. Mindennek kérőjére nem kotyvaszthat a szakács. (Km.). Gúnyképen használják a rosz főzőkről vagy ily gyógyszerészekről és vegyészekről.