, (koty-f-ol v. koty-v-ol, koty-u-ol) áth. m. kotyfol-t. Imígy-amúgy, hamarjában öszvehabarva főz; máskép: kotyvaszt. Finnül: keitän am. főzök. Az f közép képző nem más, mint u-ból alakult v hangnak megkeményítése, tehát eredetileg koty-u-aszt, mint olu-ból olvaszt, hamu-ból hamvaszt stb. Így lett a dölü, dölv, dölf, dölfös, a csörü, csörv, csörf, csörfös stb.