, (koty-og) önh. és gyak. m. kotyog-tam, ~tál, ~ott. Koty-koty hangon szól. Szoros értelemben mondják a tyúkról, midőn ily hangon szólva fiait hivja, vagy nekiszomorodva ülni, költeni vágy. Átv. ért. mondják némely szűk száju edényekről, melyekből a nedv koty-koty hanggal nyomul ki; továbbá oly malomról, melynek igen kevés a vize, kereke lassan forog, s melynek garatja csak szemenként hullatja az őrlendő gabonát, szóval, melyről tréfásan mondani szokták: egy szem kevés, kettő sok. Gúnyosan am. locsog, fecseg, hiábavalókat beszél. Ugyan ne kotyogj!.