, fn. tt. kótyát. 1) A székelyeknél Kriza J. szerént egy hosszu fácska, melyet a játszó legénykék négyesben szoktak ütni botokkal. V. ö. KOTYÓZ. 2) A jószág árulásának azon módja, midőn az összecsődített venniakarók előtt az eladó jószágnak legalsó árát az arra rendelt személy kikiáltja, s a legtöbbet igérőnek odaadja; mely esetben régi szokás szerént az áremelést dobverés kíséri. Innen mondják: fölverni valaminek az árát; drágán ráverni valakire az ócska árut. Kótyára bocsátani az adósnak holmiját. Kótyán vásárlott retyemutya.
"Nem adott el rabbá hadiszolga képen,
Kótyára hunok közt nem ereszté népem."
Buda halála. (Arany Jánostól).
Minthogy pedig az ilyféle árulásnál a holmiket hányják vetik, kézről kézre adogatják, innen összetéve: kótya-vetye. Mi e szók eredetét illeti, tudva levő dolog, hogy nyelvünkben a tya tye, és tyu tyü végzetek meglágyított ta te, tu tü igenevekre mutatnak, melyek eredetileg tó tő, pl. cságatyú am. cságató, csikoltyú am. csíkoltó, tárigatyú am. tárigató stb. hasonlóan: kutya am. kuttyó kutó (mert ku-t, azaz ku hangon kiált), parittya am. parittó, parintó, azaz perintő, perdítő; totya am. totyó, tató. Ezen hasonlat szerént kótya mindkét esetben am. kotó, azaz ütő, verő; különösen kótyavetye am. kótóvető, melyből lett kótavete, lágyítva kótyavetye. Az első törzsöke az ütést, verést jelentő kót, melyből van kótog és kótis, azaz verő, ütő, pl. harang kótisa; és ha tetszik kóta azaz kótó, ütő, ütőalakú, (V. ö. KÓTA); a másiké vet, melyből lett vető, vete, vetye. Van szelekótya szónk is, mely másképen: szeleverdi, kétségtelen bizonyságaul, hogy kótya és verdi (azaz verő) egyet jelentenek. És így a kótyavetye jelent árulást, melyben az eladó holmit dobra ütik és vetik; vagy más értelemben ütik-vetik, azaz hányják-vetik; mik a valóságnak is teljességgel megfelelnek. Minthogy pedig a vet tájszokásilag vét innen némi rokonságban van vele ezen kifejezés: ütni vétni valamit. Az újabb divatú árverés ugyan szintén szabatosan fejezi ki az ilyetén árulásmódot de a "kótyavetye" vagy csak kótya jellemzetesebb és festőibb, habár köznépies szinezetű is.