, (kót-og) önh. és gyak. m. kótog-tam, ~tál, ~ott. Kót-kót hangon szól. Kótog a félüres kulacsban a bor, ha rázzák.
"Oh hogy kótog a kebeled,
Melyben szívemet viseled!"
A csikóbőrös kulacshoz (Csokonai).
Kótog a verő szív. Egyezik vele a Tatrosi codexben koltag (azaz zörget, kopogtat); és rokonai: kotog, kotonoz, kotyog, koczog több rokon értelmü és hangu szók.