, (kosz-os) mn. tt. koszos-t v. ~at tb. ~ak. Koszszal lepett, koszféle bőrbetegségben szenvedő. Koszos fej. Koszos juh, koszos malacz (ez utóbbi néhutt: poszka). Koszos malaczból válik a jó disznó. (Km.) Megvetőleg és pórias nyelven am. hitvány, csúnya, ronda. Eredj te koszos! Így nevezik Dunán túl a ranette almát is: koszos alma. Helyesebb, mint kormos alma, mert ez csak egyik tulajdonságát fejezi ki.