, (koszt-os) mn. és fn. tt. kosztos-t v. ~at, tb. ~ak; mint fn. tárgyesete: kosztos-t, és többese: ~ok. Ki valakinél koszton van. Kosztos diákokat, leányokat tartani. Használják önállólag főnevül is. Kosztosokat fogadni. Sokféle kosztosa van az úr Istennek (km.), azaz okos is, bolond is. Néha gazda v. asszony hozzátételével mondják azon személyről, ki kosztot ad: kosztos gazda, kosztos asszony. V. ö. KOSZT, (1).