, (kosz-t) fn. tt. koszt-ot, harm. szr. ~ja. Erdélyben (Kriza J., Szabó D., b. Lakos, Incze József stb. szerént) jelent hosszu vékony rudat, póznát, különösen, melylyel gyümölcsöt is vernek; Szabó Dávidnál am. hosszú vessző, pózna, husáng, lésza. A székely népmesében (Krizánál: Az apám lakadalma), olvassuk: "Hozott egy véka korpát, azt nekem egy koszt végin felnyútotta." Ugyanott: "Vágok egy istenes jó husángot, kosztolni, (azaz husángolni) kezdem két ódalba." Törzsöke kosz-ik, mely a székelyeknél am. kopik, melyből a koptatást jelentő koszol, koszpitol szók is származnak. A fát vagy gyümölcsöt kosztolni is egy részről am. koszttal verni, más részről annak ágait, leveleit, héjait is koszpitolni, koszolni. Koszt-nak eredeti értelme: nyesett, különösen: nyesett galy, (V. ö. KOSZT, (2)), vagyis pózna, innen átv. ért. jelent keménységet (milyen a levágott és kiszáradt póznáé) csekély hangváltozattal a kaszta szó a tájdivatos kasztadió, és magashangon geszt a gesztesdió öszvetételekben; mikből az is megtetszik egy részről, hogy a Geszt, Gesztely, Gesztes, Gesztéte stb. helynevek eredeti értelme vágott (t. i. erdő vagy erdőrész), épen úgy mint Vágás helynévben is; más részről, hogy geszt átvitt értelemben fakeménységet is jelent, tehát a fa legkeményebb részének (a latin lignum-nak) elnevezésére igen alkalmas szó, de élőfát (latin arbor-t), melyet levágottnak mondani képtelenség, soha sem jelenthet.