, áth. m. koszpitol-t. Mindkét magyar hazában ismert szó, s am. valamit, különösen ruhanemüt, viselés, dörzsölés által koptat. Van koszpit önálló név is, mert mondják: Ne bántsd ezt, mert nem koszpit; az én ruhám nem koszpit, azaz nem koptatni való. Mint alakja és értelme mutatja, egy gyökről származott a koszol igével; ámbár másfelől mind az elemzési szabályokkal, mind a dolog természetével megegyező volna azon vélemény is, mely szerént koszpitol a közép mássalhangzók átvetésével kopisztol, t. i. kopaszt igének kicsinyező kopiszt alakjából alkotott ige. Tréfás értelemben, nemileg közösködik.