, mn. és fn. tt. kóstát. Eléfordul e szó Pázmán Péter Kalauzában mint a prédikátorok gúnyneve. A Tisza vidékén mai nap is hallható. Tudomás szerént a magyar népnyelvben, a Kós és Kósa családneveken kivül egyik hangrokona a Dunán túl divatazó kósternyál, azaz tekereg, csavarog, mely ismét röviden a kószál igével áll hang- és fogalmi rokonságban. E szerént kósta alatt kószáló értetnék. Azonban figyelmet érdemel, hogy Molnár Albertnél kóst, am. a mai koszt, e szerént kósta annyit jelentene, mint a ma divatozó kosztos; így hívják nagyobb iskolák helyein a tanuló ifjakat és deákokat a szállást és élelmet adó polgárok.