, (koszor-ú-ta-lan) mn. tt. koszorútlan-t, tb. ~ok. Koszorú nélkül levő koszorúval nem ékesített, nem kerített, el nem látott. Az özvegyek koszorútlan fejjel mennek új esküvőre.
"Rajtad sürü fellegek, és a
Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek."
Vörösmarty (Zalán futása).
V. ö. KOSZORÚ. Határozóként am. koszorú nékül, koszorutlanul.