, (kor-nyi-ik-a) fn. tt. kornyikát. Idétlen kellemetlen kiáltozás, fülsértő rekedt hangu ének, milyen pl. a gajdoló részegeké. Gyöke a hangutánzó kor. Rokon a kurjan, kurjog, kurjogat szókkal. Elemezve: a kor-j-ig-a (kor-j-og-a) mint karika am. kariga, karoga v. guriga, sántikál am. sántigál, sántogál stb.