, (ki-kohol) ösz. áth. Tulajd. ért. valamit kohban, kiholva kikészít. Kikoholni a vasat. Átv. ért. valamit saját képzeletéből valóság gyanánt kiállít, kigondol. Olcsárló, megvető jelentéssel bir. E hazug hirt te koholtad ki. Nagy nehezen kikoholt egy silány versezetet. E tervet ők koholták ki. V. ö. KOHOL.