, (köp-öl-ény) fn. tt. köplény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. Gödrös vizálló hely. Rokona a vastag hangu kopolya, és gyökben a székely köpecz vagy göbecz, és göbe. Minthogy az ily vízállásos gödrök jobbára kerekalakuak szoktak lenni, azon szókhoz sorozandó, melyekben a köp, kop kereket, gömbölyüt jelent.