, (kön~v. köm-t-ő) fn. tt. köntő-t. Tekercsbe kötött valami, pl. szalma, kender, csöpü. Gyöke a gömbölyüt, csomósat jelentő kön v. köm-, s rokon vele a csavarodást jelentő köntől, köndör és mindazok, melyek a gön és göm gyökből eredvén, gömbölyüt, kerekdedet jelentenek. Törzsöke az elavult könt v. kömt ige.